A győri Detox zenekar 1996-ban alakult és két kiadott kazettájuknak és koncertjeiknek köszönhetően elég ismertek voltak a hazai punkok körében. 2001-ben feloszlottak, de közel egy évtizednyi csend után Csacse a csapat frontembere újjáélesztette a bandát. Őt kérdezgettem a Detox múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Kolera: Kezdjük a korai időkkel, ha Győr, akkor egyből az Auróra ugrik be az embernek, esetleg tájékozottabbaknak eszébe juthat a szintén őspunk Dekadens. Ha jól tudom a Detox megalakítása a Dekadens dobos Vendi ötlete volt és ő hívott téged a zenekarba. Miért pont rád gondolt és hogyan kezdődött ez a történet?
Csacse: Igen Győr! Imádtam azt a közeget, amibe a főiskolás éveim
alatt „keveredtem”, és még ott tartottak tanulmányaim után is, egészen 2001-ig.
92-ben kerültem Győrbe, és már 93 nyarán összecimbiztünk (a kolesz
szobatársaimmal) Vigiékkel! Meghívtuk a koliba őket 1-2 sörre, gitár mindig
volt a szobában, így játszott is Vigi valami Aurórát. Hatalmas
megtiszteltetésnek vettük ezt! Volt szerencsém abban az A-Klubban dolgozni, ami
a fősuli területén álldogált és anno az egyetlen, punkrockalter hely volt, ahol
minden héten minimum 1 koncert volt. Ebben a közegben ismerkedtem meg Vendivel,
aki nemcsak a Dekadensben, de még a Ballagó Idő zenekarban is játszott.
Akkoriban nem volt ebből feszültség, sőt sokan együtt is koncerteztek,
skinheadek és punkok (pl. CPg/Mos-oi). Az akkori győri barátnőm, Vera, hívta
fel a figyelmemet egy hidrogénezett hajú emberre, hogy „ő a Vendi a Dekadens
dobosa”. Egyedül iszogatott egy sört, gondoltam megszólítom, hogy meséljen a
Dekadens élményeiről, és úgy ’ánblokk’ arról az időszakról, mert
garázsfelvételeken eljutott hozzám pár koncert hanganyaga, és ezzel a
hangulatuk is, de nem láttam, nem éreztem a bőrömön. Kíváncsi voltam nagyon!
Tele volt sztorikkal, élményekkel, jó volt hallgatni. Majd jelezte 20-30 perc
beszélgetés után, hogy van egy punk bandája, nemrég alakultak, ez a Detox, és
az énekes nem nagyon szeret próbákra járni, ha koncert, akkor is szinte
könyörögni kell neki, és emiatt épp énekest keres. Pont valami Sex Pistols nóta
szólt a helyen, és mondta, hogy énekeljem. Elég nagy hangzavar volt és volt már
a fejünkbe is, majd pár sor után azt mondta, hogy ez fasza, nincs-e kedvem
énekelni a Detoxban. Nagyot mosolyogtam, mert soha nem gondolkodtam ilyenen,
mármint, hogy én zenekarban…, no meg ének… Szó-szót követett, és pár nap után a
lakásában, kis gumilapokon ütötte a ritmust, és énekeltük a punk-rock albumunk
nótáit. Elkezdtük a próbákat, és mihelyt megvolt 30perc műsor, már robogtunk is
koncertezni.
Kolera: Hogyan jutott eszedbe a zenekar újjáalakítása és miért vártál ennyi ideig?
Csacse: 2001-ben elköltöztem Bp.-re. Megbeszéltük a többiekkel, hogy
összejárnak hetente 1x próbálni Győrben, kéthetente pedig együtt próbálunk. A
heti egyszeri próbát sokáig nem tudták tartani, nekem is volt, hogy kiesett 1-1
alkalom… nehéz volt összefogni a zenészeket, és Bp.-ről ’irányítani’. Az akkori
dobosunk (Ákos)is visszaköltözött Sopronba, és jöttek egyéb nehezítő
körülmények is, mi pedig nem bírtuk a szakítópróbát és 1xcsak szépen
elcsendesült minden. Gyurival (a 2. album zenei atyja) tartottuk a kapcsolatot
és hébe-hóba találkoztunk. Pár sör után állandóan előjött a nosztalgia, a régi
hangulatok, a próbák, a koncertek…és mindig azzal végződött a találkozás, hogy
de jó lenne megint zenélni, és hogy megcsináljuk! Ugyanez volt Epivel (ritmus
gitáros az utolsó 1,5 évben), és pár olyan régi arccal, akik emlékeztek még
ránk. A képlet megvolt, találkozás+iszogatás+nosztalgiázás = de jó lenne megint
zenélni! Sokáig a körülményeim sem voltak olyanok, hogy valami rendszeresség
(próbák+koncertek) belefért volna. Házasság, válás, munkahelyi válság, 2 év
külföld etc.. sok minden lenyomta a Detoxot. De legalább a 2 évből 1,5 évet
Camden Town-ban töltöttem, a punk mozgalom bölcsőjében, ahol pizzát
szállítottam.
Ez, mármint Camden, tovább erősítette bennem az érzést, hogy ez hiányzik az
életemből. Rengeteg koncertre eljártam, a kis pubok színpad nélküli dühöngőjébe.
Aztán 2007-8 környékétől PQ (jelenlegi ritmus gitárosunk) mindig duruzsolta,
hogy vett egy gitárt, vagy van nála egy basszus gitár és menjünk már le egy
próbaterembe. Csak úgy hülyülni, belecsapni a húrokba, csutkára tekerni a
hangerőt, amit egy társasházban nem lehet. Játsszuk el a "Mary Jean"-t vagy 10x, meg a "Warhead"-et, és
a "Sex & violence"-t... Aztán 2009 májusában Epi hazajött 2 hétre Londonból, és
összehoztunk egy dob nélküli próbát:
Jó hangulat volt, kellően elhajoltunk a végére, és egyre inkább erősödött az érzés, hogy csinálni kell! 1-2 koncert, vagy valami történjen már! Volt egy erős élményem, történetesen, amikor elkeveredetem Bp.-en egy koncertre. Detox póló volt rajtam (ebből 100 db készült még 2000 környékén) és megszólított egy punk srác, hogy amikor börtönben volt, akkor ennek a zenekarnak a Bűnös c. száma sokat segített neki, hogy kibírja a bentlétet. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. 2010 őszére beérett minden gondolat, hogy na most, eljött az idő, és elkezdtük a próbákat, majd a koncertezést!
Kolera: Nehéz volt összeszedni az új tagokat a bandához?
Csacse: Érdekes, ezen még nem gondolkodtam, mert, ahogy az
elhatározás megszületett, onnantól jött minden, görcsölés, és erőlködés nélkül.
Vagyis, nem volt nehéz. PQ adta magát, őt már 93 óta ismerem, ő lett a
basszeros. A dobos kiléte mindig nehéz kérdés volt, de felhívtam Schlekit, aki
akkor épp 5 zenekarban dobolt, beszéltem Csáppal, Schleki ajánlására, ő is
leterhelt dobos volt, így ő sem. Majd eszembe jutott Petike (Jenő), akivel pár
hete futottam össze a Dürerben, kb.10 éve nem láttam előtte. Nem voltam benne
biztos, hogy dobolt korábban (őt is 93 óta ismerem, még a győri fősuliról), de
talán, egy kérdést megér. Azt tudtam, hogy gitározgatott a koliszobában.
Rákérdeztem, és tényleg dobolt még középiskolás korában, és örült a
felkérésnek, bár ő naivan azt gondolta, hogy pár próba, max 1 koncert és annyi.
Gyuri is örült a hírnek és azonnal jött is próbálni párszor
Győrből Bp.-re, de a körülményei nem engedték, hogy 5-6 próbánál többet velünk
töltsön. Munkája miatt sokszor külföldre kellett utaznia, és rengeteg olyan
próbánk lett emiatt, hogy 3-an (dob+bassz+ének) nyomtuk le a 2 órát! Ekkor PQ
feldobott egy hirdetést egy honlapra, hogy gitárost keresünk! Szinte azonnal
jelentkezett Iván! Fiatal, tanult zenész, nagyon örültünk neki! Gyorsan
egymásra hangolódtunk! Majd PQ-nak kiesett pár hónap, a 2. gyereke születése
miatt, ezért kerestünk egy beugró basszerost. Egy kedves ismerősöm fia Peti,
akit szinte egyszerre ismertem meg a „kellene egy basszeros” gondolattal. Ahogy
erről beszéltünk az egyik próbán, rá pár napra, véletlenül egymásba is
botlottunk Péterrel. Annyira passzolt a képbe, hogy velünk maradt, és PQ
visszatérése után átnyergelt ritmus gitárra, így már Iván is írhatott két gitár
témát egy nótához.
Ha Győrben járunk, és időben szólunk Gyurinak, akkor jön és
játszik...
Csacse: Előfordulnak régi arcok, pl. Balatonlellén játszottunk a
Zeusz sörözőben, és a koncert előtt odajött egy srác hozzám, hogy több mint 10
éve vette tőlem ezt a pólót. A kép magáért beszél, szinte fehér lett a fekete
póló! Ezek jól eső érzések!
Győrben sok régi cimbivel szoktunk összefutni, sőt volt egy olyan srác is, aki az apja révén ismerte meg a zenénket és jött a barátaival élőben is megnézni minket. Végigtombolták az egészet.
Budapesten is van egy pár régi arc, aki rendszeresen
megjelenik, de azt látom, hogy jönnek az újak, és fiatalok. Vagyis vegyesen
vagyunk, mint a zenekarban!
Kolera: Melyek a legnagyobb eltérések szerinted a
15 évvel ezelőtti idők és a jelen között koncertlehetőségek, klubok, közönség,
zenekarok és az egész úgynevezett punk színtér tekintetében?
Csacse: No, ezen még nem is gondolkodtam, úgyhogy örülök a kérdésnek. A legnagyobb eltérés
mi magunk vagyunk. Rengeteg
minden változott a környezetünkben, társadalmunkban is. Én is lenyomtam több
mint 10 évet, lett 2 gyermekem, nem tudok azon a szemüvegen keresztül nézni,
mint 15 éve. Ráadásul akkoriban főleg Győrben és környékén koncerteztünk, ott
éltünk, és párszor játszottunk Bp.-en. Talán manapság könnyebb koncertezni, vagyis
több lehetőség van fellépni, több kocsma van, aminek a végében van egy kis színpad,
összekötve egy keverő pulttal. Pont emiatt mi is belefutottunk már egymásra
szervezett bulikba. Nagyon körbe kell nézni és lehetőleg előre gondolkodni a
koncert szervezőknek, hogy mikorra, hova szervezkedjen. Sokkal több punk
zenekart látok. A régi nagyok még nagyobbak lettek. Nagy tömegeket is meg
tudnak mozgatni. Amit maximálisan meg is érdemelnek, hiszen folyamatosan,
kitartóan készítették a lemezeket, koncerteztek! Van pár nagy név a szakmában,
kevés „középosztálybeli” és sok kis „hangya” zenekar...
Nyáron sok kis fesztivált látok, ami punkra hajló, ez talán
elaprózza az amúgy is rétegzenének kikiáltott punkot, ugyanezt látom a
klubéletben is. A nagyobb fesztiválok kevésbé homogének, van minden, mint a
búcsúban. Nyilván így éri meg, hogy minél több stílus-fant tudjanak
mozgósítani. Hiánycikk az olyan üde színfolt, mint az abdai Újhullám fesztivál
volt, ahova több országból is érkeztek. Itt 100% punk zene volt, hazaiak,
külföldiek.
15 éve még érződött a rendszerváltás előtti és akörüli
hatás, hangulat, ami ellen aztán igazán lehetett lázadni. Ez tudott adni egy
nyers, vad hangzást a zenei és szövegvilágnak is. A földalatti
„mozgalom-izgalom” felszínre került.
De ez teljesen természetes is, hiszen ettől jó minden, hogy változik.
Kitört az informatikai forradalom is. Emiatt ma már
elképzelhetetlen FB oldal, honlap ….stb nélkül zenekar. Like-ok, kommentek,
blogok kiegészítik a kocsmai beszélgetéseket, és ki is tágítják a szűk teret.
Ezt szintén pozitívan élem meg….de szerintem ebből a témából egy könyvet
lehetne írni.
Kolera: Ennyi év után mi a
véleményed az első két lemezről? Teljesen elégedett vagy velük, vagy lenne amit
mai fejjel változtatnál?
Csacse: A mostani lemezünk munkálatai közben jött a következő nagy
gondolat: egy lemezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni! Alapvetően azon
emberek közé sorolom magam, aki nem szeret rágódni a múlt hibáin. Nincs bennem
olyan, mi lett volna ha…inkább megélem, ott és akkor, ahogy abban a pillanatban
a legjobbnak érzem. Ezért asszondom, jó az ahogy van. Egy emlékkép, amihez élmények,
hangulatok, érzések kapcsolódnak. Mint egy illat, amiről eszedbe jut egy
korszakod. Előttem van az abdai stúdió friss szaga,, ami szinte akkor készült
el. Vendi hozta a hordozható cd játszóját, mert azon kell meghallgatni, nem dolby surround, vagy 5.1-es hangzással, mert
az nem hétköznapi.
Az, hogy szenvedtem a "Van még egy esély" nótával, hogy az "Atombombában" kapkodom
a levegőt, sok-sok mindet hoz fel, a maga tökéletlenségével. De a második album is tele
van élményekkel. Pénzt gyűjtöttünk ismerősöktől, hogy ott lesznek a kazettán,
mint támogatók. Annyi zseton összejött, hogy el tudtunk menni a Denevér
stúdióba, Töfihez Szolnokra, vonattal.
Nagy kaland volt az egész! Ott aludtunk a stúdióban, aztán ha eszünkbe jutott
valami, vagy ihletett kapott valaki, akkor fel is vettük. Iszogatás közben hallgattuk
esténként az effekteket, hogy melyik nótába mi kerüljön. 1 hét delírium tele
jókedvvel. Nem változtatnék semmit!
Kolera: Hogyan álltatok neki az új lemeznek? Volt
valami koncepció, hogy hány darab dal lesz és abból mennyi az új és mennyi az
újra felvett régebbi nóta?
Csacse: Nem volt koncepciónk szépen lassan alakult minden. Ahogy
megtanultuk a régi nótákat, már jöttek az ötletek, az új anyagra. Mindig volt
egy gitártéma, egy refrén gondolat, egy szöveg, amit közösen tovább dolgoztunk,
próbákon, az otthon nyugalmában. Az egészről egy gyermek születése jut eszembe.
Az aktus az, amikor találkozunk és összeálltunk , a nőgyógyászhoz, terhes
tornára járása, az utána olvasás, hogy mit együnk az, amikor próbálunk, amikor
koncertre megyünk és hangolódunk, amikor sörözünk, beszélgetünk. Majd jön,
amikor bevonulunk a korházban, mert elfolyt a magzatvíz. Ekkor mentünk a
stúdióba, ott vajúdtunk, vagyis keményen melóztunk, felvettük a nyersanyagot.
Majd a bábaasszony, a stúdiós segített a szülésben. Már látom a fejét, vagyis
meghallgattuk az első verziót, egy kis nyomás…., és kint is van…., felsír,
megszólal valahol egy hangszóróból a 3. albumunk!
Egy volt a célunk, hogy minden tagnak örömet okozzon az,
amit csinálunk, a zene a szöveg! Ha átment ezen a szűrőn, akkor kidolgoztuk és
kész az új nóta. A fészbuk' oldalunkon, facebook.com/detoxpunk, megírtam minden
nótának a történetét, honnan és hogyan jött, mi a stílusa, mi a témája, milyen
sztorink kapcsolódik hozzá. Ott vannak az idővonalon, de szerintem majd
összegyűjtöm egy külön részbe. Két régi nóta került fel, szimbolizálva azt a
hidat, ami átível az elmúlt tizenpáréven keresztül. Ez a "Mary Jean" és az
"Atombomba". Az oka egyszerű, kiállták az idő próbáját, a legnépszerűbb nótáink, önálló
életre is keltek, emiatt megérdemlik, hogy újraszülessenek. Kicsit tuningoltunk
rajtuk, de semmi flancolás vagy csicsa, csak amit az új felállás megkívánt! Én
megkajáltam mindkét új verziót.
Kolera: És a kötelező kérdés, milyen tervekkel vágtok neki a 2013-as évnek?
Csacse: Ami terv, heti 0,5-1 próba, havi 1-2 koncert, és a legfontosabb,
eljuttatni minden érdeklődőhöz az új albumot! Ha pedig jönnek az új ötletek,
akkor új nótákat is írnunk. Ésss kellene még pár klip is, minimum kettő. A "Mókuska"
forgatását nagyon élveztük, és a nézettséget tekintve aranyérmes.. A "Gyár" lesz a
következő, abból már felvettünk pár jelenetet. Vicces, és szórakoztató lesz…majd
küldöm a linket!
(Campos)
Diszkográfia:
Punk Rock (1998)
Nem érdekel (2000)
Letölthetők innen: http://detox-punk.hu/albumok/ avagy innen: Karanténzóna
Hivatalos honlapok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése