Volt pofánk rákérdezni - Genya Street Boys, avagy utcakölkök az 56-ös körzetből

Volt egyszer egy Genya nevű srác, akit a Megasztárból megismert a fél ország és akikről talán a punkok azt gondolták, hogy felejtős a dolog, mert erről a fickóról úgysem hallunk többet. Én nem láttam a műsort, véletlenül botlottam bele a neten a videójába, de már akkor tudtam első hallásra, hogy még találkozunk vele. 
Ő volt az, aki kiállt egy szál gitárral és punk maradt egy olyan közegben, ahová ő is úgy érezte, hogy igazából nem illik bele.

   

Kolera: Beszélnél nekem arról, hogy is volt ez a Megasztár? Hogyan csöppentél bele ebbe az egészbe? Mit akartál elérni ezzel, mi volt vele a célod?

Genya: Először is, nekem ez az egész Megasztáros ötlet meg se fordult a fejembe, egy kerti partin folyamatosan nyavalyogtak a haverok, hogy nincs zenekarom, nincsen se dobos, se basszusgitáros. És akkor az egyik haverom felvetette, hogy – Genya, én benevezlek téged a  Megasztárba, add meg az e-mail címed, stb.  Hát akkor éppen nem adtam meg, de másnap felhívott, hogy beadta a jelentkezési lapomat, stb.  Utána vártam sokáig, mert akkor már gondoltam, hogy hú, mekkora buli lenne. Aztán igazából már az volt ezzel a célom, hogy felkerüljön egy videó a netre, hátha valaki majd valami fantáziát lát a dologban és akkor csatlakozik. És akkor csak vártam, márciusban a „bikicsunáj” már ezerrel nyomult, meg jött a többi sugra-bugra meg stb hatalmas tehetségek. Már gondoltam, hogy biztos elkavarták a jelentkezési lapomat, aztán egyszer csak behívtak augusztus végén az utolsó casting-ra és akkor odamentem. Mikor megláttam, mekkora sor áll, akkor gondoltam, na jó, ezt inkább hagyjuk, aztán na mindegy, ha már eljöttünk, sörözzünk. Lefeküdtünk, söröztünk, volt tátika is, meg gitároztunk, akkor kezdett fogyni a sor, na, akkor most már én is beállok és akkor felfigyeltek rám, jöttek riportot készíteni, abból lett egyébként a promo videó, fasz se gondolta, hogy ez lesz belőle. Aztán volt egy casting-os sátor, egy másik, azt a neten is lehet látni, utána sikerült továbbjutni, aztán mondták, hogy lenne a zsűri előtt egy ilyen szereplés még. Nekem igazából ez azért volt érdekes, mert volt egy jó nagy buli a Gödörbe, ahol játszott a CPG, QSS meg a Kretens, hát én ott akkor egy hatalmasat buliztam, annyit kértem a haveroktól, hogy ha üvöltök, akkor jól verjenek nyakon, akár törjenek derékba, vagy mindegy, valamit csináljanak velem, ami nagyon fáj. Rendesek voltak, mert mikor felemeltem a hangomat, akkor bántottak is utána. Na, aztán végül egy kapualjban kellett aludnom is, így a zsűri felvételre másfél óra alvással sikerült eljutnom. Tehát betegen mentem oda, teljesen abba voltam, hogy kizárt, hogy ez bárkinek is tetszeni fog, de nem így lett. A Megasztárból a legnagyobb köszönettel Friderikusz Sándornak tartozom, akinek meg is fogom köszönni. Ha az összes számom fent lesz normális változatban érthető formában, akkor meg fogom őt keresni és adok egy példányt neki, hogy hát azért nem volt a munkája hiábavaló, vagy lehet, örök életébe bánni fogja, de mindenképpen valami maradandó nyomot fogok benne hagyni azzal, hogy ha hajlandó lesz végighallgatni a CD-met. Már pedig remélem, hogy végighallgatja, ha szar, akkor azért, ha jó, akkor meg azért. Mindenesetre meglepő és mulatságos lesz számára. 

Kolera: Szóval így visszaemlékezve teljesen pozitív élmény volt neked ez az egész?

Genya: Igen, mindenképp, visszaemlékezve pl. a Víg Színházra, mikor édesanyám sírt örömében, szerintem ennél szebbet nem kívánhatnék. Anyu akkor olyan szinten büszke volt rám, amit nagyon kevés édesanya mondhat el a fiáról. Attól függetlenül, hogy egy ilyen tróger dologgal áll ki egy ország elé, legalábbis van, akinek a szemében ez tróger dolog. Én kimondtam a véleményem és megpróbáltam ezt valamilyen formába önteni, ő pedig ott ült, nézett és sírt… Én bárkinek elmondhatom, hogy a színház onnan a színpadról nézve sokkal szebb, mint egyébként a nézőtérről. Bárkinek tudnám ajánlani, aki mondjuk pályakezdő még, hogy menjen ilyen szakra, mert hatalmas élmény, ha oda az ember kiáll, ahogy én belecsöppentem ebbe az egészbe, igazából nem is érzem azt, hogy ezt megérdemeltem, de köszönöm a sorsnak, hogy így alakult. Olyan élményekkel lettem gazdagabb és külön jó, hogy a saját dalomat énekelhettem.

Kolera: Ezek szerint akkor, ami a célod volt, azt elérted…

Genya: Igen, mert az volt, hogy legyen mellém két zenekartag, ahogy a promo videón is rajta volt és találkoztam egy nagyon-nagyon jó dobossal. Először volt egy másik dobos, aki eleinte jó volt, de utána elkezdett linkeskedni. A basszusgitáros srác pedig igazából nem ezt a műfajt képviseli, de mindig kitartott a zenekar mellett. Dobost meg hát szerintem ennél jobbat soha a büdös életbe nem találnék. Mondtam is neki, meg a Peti nálam dobosként ilyen etalon.

Kolera: Játszottál valamikor egy 56-os körzet nevű bandában is. Mi lett azzal a zenekarral? Mennyire más formáció volt az tagokat tekintve a Genya Street Boys-hoz képest?

Genya: Az 56-os körzet, az úgy jött, hogy volt egy szolnoki haveromnak egy bandájuk 56-os körzet néven és nekem annyira megtetszett az ötlet, hogy telefonkörzet alapján, hogy ez mennyire frappáns és nekünk meg nem volt semmiféle ötletünk és akkor felhívtam a Pocok nevű srácot, ő meg azt mondta, hogy megtiszteltetés lenne, ha valaki továbbvinné ezt a nevet.

Kolera: Vagyis létezett egy zenekar már ilyen néven, ti pedig megkaptátok a nevét…

Genya: Igen, de három próbájuk, ha volt talán… Tehát utána 56-os körzetként működtünk tovább, de abba a basszusgitáros nem nagyon akart belefektetni se pénzt, se energiát, úgyhogy a dobossal kétszemélyes zenekarként jártuk az országot. Belecsöppentünk az Alcohol zenekarral egy turnéba. A mostani basszusgitárosunkat már régi haverságból ismerem, a Peti pedig a Megasztár után jelentkezett iWiW-en, hogy kíváncsi rám, mert hogy ő az én autogramomat osztogatja és szeretne már megismerni, kivel keverik össze. Ő akkor dobolt és pont énekest meg gitárost keresett, az előző dobos pedig lelépett, így csatlakozott hozzánk. Nem volt könnyű dolga szerintem, mert ez a zene eléggé változatos, nem könnyű, de jól megbirkózik vele, sőt szerintem a Peti a bandában, aki a legjobban tud zenélni.

Kolera: Néhol népdalra emlékeztető hangzás jellemzi a dalaitokat. Tudatosan kerültek bele ezek az elemek? Ki írja a dalokat amúgy, zenét, szöveget?

Genya: Ez úgy működik nálunk, hogy én írom a szöveget is és a zenét is alapjában véve. Ezért is tartottam jó ötletnek, hogy megtanuljak gitározni. Magyar népzenét pedig nagyon régóta hallgatok, meg még ír népzenét is. Nem tudatos ez nálam, a dalok ugye általában a saját élményeim alapján íródnak, így elég éles különbségek adódnak számok között. Pl. a Tanyaszentmiklós egy vidéki fiúról szól, a szefós pedig egy szellemi fogyatékosról, de igazándiból a kettő az ugyanaz, mert nekem ugyebár mind a kettőbe sikerült részt vennem. Voltam én már mindenhol. Nem is tudnék olyanról énekelni, amihez nincsen közöm. Volt olyan, amikor egy műhelylakó voltam, de engem a dolognak ez a része nem érdekel, hogy erre ki mit mond, mert ugye az élet mindenkinek más. Van, akinek volt hozzá segítsége, meg valahogy szerencséje, lehet, hogy nekem nem annyira, de akkor mi van. Van, aki nálam is sokkal rosszabb sorsban él és mégse szégyelli, akkor nekem van szégyellni valóm? 

Kolera:  Senkinek sincs szerintem, az életünk alakulásáról nem csak mi tehetünk kizárólagosan…

Genya: Én nem abból élek, hogy másokat sanyargatok, nem vagyok politikus… Igazából én jó politikus lennék, csak az a baj, hogy gyorsan lapátra tennének. Feloszlatnám a parlamentet és beköltöztetném a hajléktalanokat a Parlament épületébe. Minőségi csere lenne. Annak idején egy reggeli műsorban is elmondtam már egyszer ezt. A Parlament gyakorlatilag most kihasználatlanul áll. Most bemennek oda emberek, kapnak érte több százezer Ft-os havi fizetést, ami mellé még sikkasztanak milliókat… Mi költünk milliókat arra, hogy ők jól éljenek, meg villájuk, meg millióik legyenek, miközben emberek meg megfagynak az utcán. Vagy lenne még egy megoldás, hogy le kéne rombolni, lehetne a helyén egy szép park, vagy egy erdő, egy tó pl., ez tök jó lenne.

Kolera: Vannak-e valamiféle zenei terveitek, demófelvétel, cd kiadása, esetleg konkrét koncertesemény, amin részt vennétek, vagy ez spontán jön nálatok?

Genya: Az a probléma nálunk, hogy a zenekarban vagyunk hárman ugye, aztán ennyi. Se szponzor, se menedzser, vagyis lógunk a nagy semmi közepén. Van egy koncertfelvételünk, tele bakival. Meg most már kezdünk videókat megosztogatni a YouTube-on. Azért nézegetik páran, a Tanyaszentmiklós a legnépszerűbb jelenleg. Jó lenne egy stúdió demó, amit meg is tudnánk csinálni, csak én elég sokat vagyok mostanában vidéken, az elmúlt egy hónapban pl. tegnap aludtam először itthon. Tehát elég nehéz megcsinálni így egy stúdió demót. Mondjuk én ennek nem is igazán vagyok a híve, én inkább csinálnék három koncertfelvételt és abból válogatnám össze a a kevésbé elbaszott számokból. Valahogy összerakni azt amit tudunk, mert annak van hangulata. Jó a stúdió is azért, azt frankón lehet elemezni, hogy mi is ez az egész, meg bele lehet kötni, hogy ezt hogy lehetett volna… De ebben a műfajban egy koncertdemó sokkal nagyobbat üt, nagyobb hatása van. Én mindenképpen jobban szeretem, meg az a jó még a koncertekbe, hogy az embere nem mindig ugyanúgy játszik, most is változtattam dolgokat, mert akkor én az éppen úgy jobbnak találtam. És akkor össze lehet hasonlítani a dalokat, hogy többféleképpen szól. Aki rendszeresen eljön a koncertjeinkre, mert vannak olyanok, akkor azok se mindig ugyanazt hallják már. És szerintem ez egy fontos dolog. Az ember akkor eleve kíváncsisággal hallgatja.

Kolera: Mivel most ugye éppen egy koncert után beszélgetünk, milyen érzések vannak most benned, milyen volt a hangulat?

Genya: Jó volt, az elején még érezhetően szólt az énekhang, utána a végére valahogy eltűnt, de nem én fáradtam el, úgy érzem, egyre jobban benne voltam. Főleg a Szellemi Fogyatékos-nál. Hát abba amúgy is mindent beleadok, ezt szeretem a legjobban játszani, nagyon közel áll hozzám. Meg a másik kedvencem a Tanyaszentmiklós. Az egyik azért, mert ott lakom, a másik meg azért, mert odakerültem. Nagyon fontos ez nekem, most is sokat vagyok otthon, most legutóbb is hétvégén kint voltam, horgásztam, meg teliholdnál Cure-t hallgattunk, volt táncika, meg minden más…

Kolera:  Szeretnél még elmondani bármit azokon kívül, amikről eddig beszéltél, vagy üzennél esetleg a közönségnek?

Genya: Akkor egy idézetet így a végére:

"Parlament meg templomok hadd pusztuljon mind, le kéne rombolni

 A papoktól a képviselőkig egytől egyig mind fel kéne gyújtani..."

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre.

(Sibeling)

 GSB facebook 

R33 Koncert a Youtube - on

36 óra Pogó Koncert a Viper Roomban