Volt pofánk rákérdezni - RETRO '90 - RATIO




'90-es Retro sorozatunk második szereplője az egri Ratio zenekar, amely a város akkoriban népes punkmezőnyének egyik népszerű csapata volt. 2000-es demójuk az adott korszakban a legjobban sikerült alkotások közé tartozott és habár a hazai metálsajtóban nagyon rossz kritikát kapott, a zenét értők körében  elismerést aratott. A zenekar történetéről a frontember Hubert Ádámot kérdeztük.
















Kolera: Na akkor legelőször is, mesélj valamit a legkorábbi időkről, a csapat megalakulásának a körülményeiről. Suliba jártatok még, amikor elkezdtétek? Ismertétek egymást, vagy a zenekar kapcsán kerültetek egy társaságba?
Volt már vmi zenekarotok előtte is, vagy ez volt az első? Miért rövidítettétek le a Punkratio nevet?



Ádi: A zenekart Punkratio néven Molly (gitár) és Tonyi (dob) alapították Egerben, a suliban, ahol osztálytársak voltak. Másik énekessel (Tetű) és basszusgitárossal (Kiskátrány) futottak, amikor én Egerbe kerültem. Emlékszem, azt a  nevet már akkor is halál trének tartottam, amikor elsőízben szántva a város utcáit megláttam a plakátjukat. Talán a Tekintetes Úrral vagy valami más Gecizők utódzenekarral léptek fel a MÁS-ban ’97 nyarán. (A MÁS Klub egri alternatív kultúrális szórakozóhely volt, melyet Juhász Misi (Egri Bikavér) és Németh Naszi Tibi alapított és vezetett. Itt gyűlt össze mindenki, aki nem akart diszkóba menni.)
Arról a koncertről sajnos lemaradtam, de úgy hozta a sors, hogy Kiskátrány abba a gimibe járt, ahova engem is felvettek és már az első néhány napban összecimboráltunk a dohányzóban. Történetesen ugyanebbe a gimibe járt Kása Peti is, aki a Homeless énekes-gitárosa volt akkoriban. Amikor kiderült, hogy én dobolok, Peti meginvitált az egyik bandába, mely dobos híján volt, pedig  azon a pénteken a punkfesztiválon a MÁS-ban koncerteznek. (Valahogy az egri bandák mindig doboshiánnyal küszködtek. Tonyi is gyakran besegített az Elvonási Tüneteknek.) Így az addig még csak nem is döcögő zenészkarrierem Egerbe kerülésem kb negyedik hetében igencsak beindult. Azelőtt csak Pakson, az ottani cimboráimmal alakított Nemesis nevezetű garázsformációban vertem a Chio Chips-es dobozokat dobolás néven. Dobszerkóm nem is volt soha. 




Pénteken egy órás délutáni próba után este már a színpadon ültem a cucc mögött a Szoc. Gond. tagjaként. (Akkori felállás: Homoki-bassz, Zozó-ének, Űrhajós-gitár, Ádi-dob). Ahhoz képest, hogy én igazából  dobozos voltam, nem dobos, meg hogy nem voltunk összepróbálva, tök jól sikerült a koncert. Később mesélték a többiek (a Punkratio-ból), hogy nézegették ki az a béna, aki nem üti a lábdobot a cinekhez. Höhöh, fingom nem volt a dobokhoz,  valóban szar voltam!  Aznap este mindenki játszott az akkori színtérről, ha jól emlékszem, bár igencsak amnéziássá vált az estém a koncertünk után. 
Akkoriban igencsak tele volt élettel a MÁS Klub, úgyhogy hamar összeismerkedtem mindenkivel, akinek a punkhoz köze volt a városban és környékén, de legelőszöris Kiskátrányon keresztül a Punkratio többi tagjával.  Hamar kiderült, hogy egy húron pendülünk és onnantól kezdve feszt együtt jártunk a kocsmába, majd rendszeres vendége lettem a próbáiknak is. 
Úgy alakult, hogy időközben Tetű, az akkori énekes és Kiskátrány lemorzsolódott (’98-9 körül), majd Tonyi volt zenésztársa, Kutya került a bőgős posztra. Ők ketten korábban az ostorosi (Eger melletti falu) Wimpole Village-ben játszottak együtt. (Wimpole Village: Krisz-gitár, Szmöre-ének, Tonyi-dob, Kutya-bassz) A Wimpole Tonyi kiválása után másik dobossal Ugliest Weenie néven működött egy darabig, de megszűnt, miután Kutya is lelépett.
Akkor már csak énekesre volt szükségük és mivel én feszt ott lógtam velük a telken, egy este kipróbáltak, majd bevettek. (A Szoc. Gond.-val még egy koncertet játszottam, de azután Tonyi legnagyobb örömére felhagytam dobos karrieremmel.)
A mezőkövesdi Sörházban adtunk egy koncertet az új felállással Punkratio néven, egy a Barackca-val fémjelzett punkfeszten, majd lerövidítettük a nevünk Ratiora. Úgy éreztük, ez már egy másik banda, jár az új név. Na, a Sörház még egy leszakadt, tróger hely volt. A koncert jól sikerült meg természetesen kaptunk fogyasztást is. Fateromnak akkoriban volt egy furgonja, azzal szállított minket. Azóta is azt hallgatom tőle, hogy én voltam az egyetlen, aki behányt hazafelé menet. Mondjuk szerencsémre pont Molly lábát találtam el, úgyhogy nem kellett takarítani.





Kolera: Koncerteken sok feldolgozást játszottatok és méghozzá nem is a szokványos ETA, CPG dalokat, hanem mások által sosem vagy esetleg ritkán játszott számokat. Hogyan jött pl az AD Stúdió a képbe vagy a Fixa Idea? Milyen zenekarok határozták meg a zenei ízléseteket?

Ádi: Tonyinak és Kutyának is bátyja van (akik szintén zenészek, előbbi a Jolly Roger, utóbbi a Corpse majd Tisztán a cél felé sorait erősítette), nekik egyszerűbb volt kitaposott ösvényeken megszerezni, majd saját egyéniségük szerint formálni a zenei ízlést, én viszont az abszolúte újgenerációs kicsköcsögpunkok közé tartoztam, akinek a Green Day meg az Offspring hozta be a punkot, mint műfajt az életébe. Innentől kelllett időrendben visszafelé áskálódnom, hogy a releváns bandákkal megismerkedhessem. Nem volt mentorom, aki elindított volna a rockzene útján. Az  MTV, Metal, Hammer, Rockinform triumvirátust leszámítva Paks gyakorlatilag el volt zárva a nagyvilágtól. Akkoriban mindig Szekszárdra buszoztam át a Metál Patkányba (rockbolt) kazikat vásárolni, ott basztam el az összes zsebpénzem. Nekem Egerbe kerülve totál új volt az “Eta”, a “Kispolgár” meg a hasonszőrű feldolgozás-klisék, amelyek mindenki másnak már a könyökén folytak ki. A CPG-t is csak hallomásból ismertem. Nálam Auróra szólt, Picsa meg Prosectura a régebbi bandák közül. A rendelkezésemre álló limitált csatornákon keresztül igyekeztem új muzsikákhoz jutni, így szereztem tudomást az akkoriban induló magyar bandákról (Alvin és a mókusok, Macskanadrág, NCW, Fixa Idea, Fürgerókalábak, Üveges Csirkeszemek stb.)
Amikor megszületett a Ratio, akkor elhagytuk a gyermetegebb Punkratio dalokat (amik attól függetlenül rettentő jók!) meg az elnyűtt feldolgozásokat is. Igyekeztünk nem közhelyes lenni, így kerültek képbe a dalok az AD stúdiótól, a Rituális Rémtettektől (bár a Nő vagy, csak nőt a CAFB-től ismertük) vagy a Fixa Ideától. Ezeket a nótákat akkoriban nem sokan ismerték, pláne nem játszották. Wizo-t vagy Sex Action-t sem hallottam soha senkitől (punkzenekartól) koncerten.





Kolera: Eger mindig nagy punkközpont volt, így a 90-es években is, ebben nem kis szerepe volt az itt működő országoshírű kultikus Más Klubnak. Milyen zenekarok voltak még akkoriban rajtatok kívül és milyen viszonyban voltatok velük? 

Egerben igencsak zajlott a zenei élet a kilencvenes évek végén és az új millenium elején, leginkább a MÁS Klubnak köszönhetően, ahol teret kaptak a város zenekarai. Forcas, Anger, Válságstáb, Elvonási Tünetek, Némafilm, Vírus, Sérültek, Duguláselhárítás, Szoc. Gond., Homeless, hogy csak azokat említsem, akikre emlékszem. Nekem ez különösen nagy kontrasztnak számított, miután Paksról költöztem ide, ahol volt ugyan némi nemű élet a Bulldog Rock Café köré összpontosulva, de az inkább alternatív vonalon mozgott. Egy darab punkzenekarról volt tudomásom a városban, ahol egyébként punkok is csak elvétve lézengtek. Ehhez képest Eger! MÁS Klub, punk fesztivál, hardcore fesztivál, sok zenekar, sok punk! Mondjuk a punkok legtöbbjéről idővel kiderült, hogy pusztán tarajos alkeszokról van szó, de akkor is volt színtér és pezsgés. Sőt, Eger központ volt. Máshonnan is jártak ide emberek, Ózdról, Miskolcról stb. Egernek volt híre az országban. 

Kolera: Nemcsak punkszinteréről volt ismert Eger, hanem abban az időben itt volt talán az egyik legnagyobb skinhead bázis is. Voltak Egerben feszültségek skinek és punkok között, vagy nem volt jellemző?

Ádi: Amikor a paksi cimborák megtudták, hogy Egerbe költözöm, jól beszarattak, hogy majd a szkinek elintéznek. Bár mire én ’97 végén odakerültem ez a nagy skinhead központ dolog már lecsengett. Voltak kopaszok, de hát mindenhol vannak. Nem igazán tudok jelentősebb súrlódásról. Néha egy-egy csapat lejött a klubba feszültséget kelteni, de aztán hamar elkotródtak, amikor nem akart velük senki balhézni. Azt hiszem azok nem is egriek voltak általában.





Kolera: Nagyon kevés zenekarnak jut eszébe, hogy koncertfelvételeket adjon ki műsoros kazettán, ti megcsináltátok. Hány koncertfelvételből válogattátok ki a jobban sikerült dalokat? A 2000-es demótok már sokkal jobb minőségben hallhatóak a dalaitok, mesélj valamit erről a hat klasszikus Ratio nótáról. 
Ha jól emlékszem erre az anyagra kaptatok a Metal Hammerben az apró betűs demóismertetők között egy igen rossz kritikát. Akkoriban jellemzően minden kezdő punkzenekart lehúztak, nem tartom valószínűnek, hogy két percnél többet hallottak volna az anyagból, reflexből lehordták. Okozott ez nektek lelki sérüléseket, vagy kapásból leszartátok? Kaptatok azért leveleket, rendeltek a kaziból? A Punkland nevű fanzineben igaz fáziskéséssel, de egy korrekt ismertetőt írtak a két demótokról, nem jutott eszetekbe, hogy az akkoriban szép számmal megjelenő punk fanzinekhez is elküldjétek a kazettákat?

Ádi: A MÁS nem csak a koncertek miatt bírt nagy jelentőséggel, de ami szerintem még fontosabb, hogy Kígyó (Gusztus), a keverőpultos-stúdiós, ha vittél neki kazit rögzítette őket. Így maradhatott fenn rengeteg jobbnál-jobb banda teljesítménye az utókornak. Mi, a zenekar két éves fennállása alatt félévente játszottunk ott s mindegyik fellépésünket felvétel őrzi. Ezek nem lettek igazából kiadva, de kézről kézre jártak, én pedig próbáltam válogatást gyártani a jobb felvételekből-dalokból. A demót is ott vettük fel Kígyó segédletével. A húgom adta rá kölcsön a pénzt. Akkoriban igen sok időm volt, úgyhogy amikor a demóhoz készítettem a borítót, összebuziztam néhány képet a koncertfelvételeknek is, ne nézzenek már ki olyan mostohán. 
A demón szereplő hat dal az, amit én igazán a Ratio kezdetének tekintek. Emlékeim homályosak, hiszen ez több, mint 15 éve történt, de ha nem tévedek akkor a “Szerettem volna” és a “Tavaszi fáradtság”, az a két dal, mely már az új felállással íródott. A “Lélekvesztés”, a “Politikus” és az “Alásszolgája” már megvolt a Punkratio időkben is. A “Depresszió” pedig eredetieg Wimpole Village dal, csak ők sokkal gyorsabban játszották. Mi jól belassítottuk, úgy ütősebbnek találtuk. Volt a Wimpole-nak még egy kurva jó dala, a “Hatalom nélkül”. Én azt nagyon szerettem volna koncerteken játszani, de a többiek lehurrogtak. Maradt hát a másik kedvenc, Kutya dalszerzői képességeinek éke, a “Nagymami”.




A zenei ízlés egyébként igen széles palettán mozgott mindnyájónknál a zenekarban. Senki sem volt a punkra korlátozva. Egy dolog viszont biztos, a saját kreálmányunkkal még mindig meg vagyunk elégedve. Ha rossz, ha jó én kurva szívesen hallgatom a felvételeinket és a többiek is így vannak ezzel. Itt-ott gagyi, de hát kölykök voltunk. 
A demót is jól fogadták az emberek. 150 darab kazettát meg vagy 10 cd-t  gyártottam le belőle kézzel. Az otthoni nyomtatómból jött ki az összes borító. Volt egy kazettabolt Egerben. Ott vásároltam üres 90 perces kazikat meg kazetta burkokat. Mindegyiket felútra tekertem, szetcsavaroztam a burkot, kettévágtam a szalagot és két darab 45 perc körülit készítettem belőle. Ezekre másoltam a demó anyagát a számítógépről. Mind a 6 számot mindkét oldalra. Teljes élményt  igyekeztem nyújtani a mélyentisztelt hallgatóságnak! Mindegyik elkelt. Franc se gondolta, hogy ilyen sok barátunk van!!! Még amikor az a faszkalap Hartmann Yeti lehúzta a felvételt a Metal Hammerben, akkor is volt, aki rendelt belőle, haha! A seggfej meg sem hallgatta. “A gitáros szerencsére nem próbálkozik szólókkal.” írta. Minden dalunkban van szóló és nem is rosszak! Azért szar ez a világ, mert az emberek hagyják az ilyen húgyagyú despotákat klaviatúrát ragadni. Fuj. Elküldtem még a Rockinformnak is, azok rá se fingottak, nemigen tudtam máshoz eljuttatni. Egerben valahogy az akkori fanzinokról nem volt tudomásunk. Bár készült egy egri fanzin a segédletemmel, a Chain Of Ideas. Cimboráink csinálták, én meg tördeltem, nyomtattam. Az első számban ugyan készült a Ratio-val egy interjú, de lemezismertető nem volt. Akkor még lehet meg sem volt a demó. Talán az újságból a második számot is sikerült elkészítenünk, már nem emlékszem pontosan.





Mekkora volt a zenekar ismertsége Egerben? Játszottatok vidéken is? 


2000 végére már szépen alakult a rajongótáborunk. Legalábbis városon belül. Vidéken talán kétszer, ha játszottunk. Egyszer Mezőkövesden egyszer meg Mezőfaszomtudjahol, öt részegen alvó tarajosnak. Jó szar volt. Anyám kispolszkijába gyömöszöltük minden fegyverünk, a barátnőinket meg magunkat. Fordultunk vagy kétszer oda is, vissza is. Én vezettem természetesen, úgyhogy nekem volt a legrosszabb, mert én józanon néztem végig azt az iszonyat tré bulit. Viszont az egyik MÁS-os koncerten a Prosectura előzenekaraként arattunk egy nagyot. Norbiék meg is dícsértek/lebasztak minket a buli után, hogy milyen szépen megtöltöttük a helyet s mire ők következtek milyen szépen kiürült. Lezúztuk a tömeget s utánunk mindenki ment pihenni, haha!







Kolera: Miért oszlott fel a zenekar? Zenéltetek tovább máshol, vagy letettétek a lantot? 
Mi van veletek mostanság és megtörténhet-e, hogy valamikor akárcsak egy koncertre is, de összeálljon a Ratio?

Ádi: Tudom ez saját faszunknak szopása, de én rettentően sajnáltam, hogy oszlani kényszerültünk. Éppen próbáltam leszervezni egy ilyen turnéféleséget a Macskanadrággal, amikor jött a hír, hogy Molly barátnője (azóta felesége) teherbe esett az első gyermekükkel. Ő ott egy huszárvágással pelusra cserélte a lantot és vele együtt ugrott a próbahely is, mivel a szülei telkén lévő házikóban próbáltunk. Kutya annyira nem nyomatta szívvel-lélekkel, úgyhogy maradtunk ketten Tonyival, akik komolyan akartuk venni a zenélést. Hullott a banda. Legjobb tudomásom szerint Molly és Kutya azóta sem zenekarozott.
Igazán rosszkor jött az oszlás, mert a zenekar akkor kezdte megtalálni a saját hangját. Kezdtünk összeérni, komplexebb, komolyabb dalokat írni. Az utolsó koncertünkön játszottuk a “Partravetett hal” (Kutya dalszerzői munkásságának csúcsa), az “Úton Európába” (Tonyi dalszerzői munkásságának csúcsa) és a “Sivatag” (egy eléggé egyértelműen Green Day nyúlás) című szerzeményeket. A sors fintora, hogy ez volt a “demóbemutató” koncertünk, de egyben ez lett a búcsú is. 
Miután a Ratio behullott, Tonyi és én kibéreltünk egy garázst másokkal közösen és elkezdtünk agyalni. Egy biztos pont volt kettőnk ízlésében, a Red Hot Chili Peppers, amire ügyesen rászoktattam, így ilyesmi vonalon akartunk elindulni. Bevettük basszusgitáron Kátrányt (Corpse) és elkezdtünk próbalni, megszületett a PLOD. Infectious Grooves, RHCP, RATM feldolgozásokkal szórakoztunk, egy két saját szerzeménnyel meg leginkább ittunk, mintha muszály volna. Egy darabig Kiskátrány is beszállt, de ismét morzsolódott, aztán még egy másodbasszeros kipróbálása után már nem erőltettük a kétbasszusos vonalat. Bevettük állandó ivócimboránkat, Lekvárt gitáron, aki szintén Corpse tag volt hajdanán. Aztán próbahelyet kellett váltanunk, messzebre kellett buszozni, elmaradoztak a próbák, végül csak az ivás maradt. 







Engem a PLOD-dal párhuzamosan elhívtak két zenekarba énekelni. A Premium Snacks-el (Balu-gitár, Taszi-gitár, Gabesz-bassz, Csongi-dob, Ádi-ének) felvettünk egy kétszámos demót (szintén a MÁS-ban, de meg nem jelentettük soha), melyen egy saját dalt illetve egy Britney Spears feldolgozást rögzitettünk. Az ostorosi Transzcendens (Zsuzsi-bassz, János-bassz, Peti-dob, Ádi-ének) kétbasszusos felállásával pedig egy gyöngyösi tehetségkutatón jelentünk meg egy saját dallal és egy RHCP feldolgozással. Szerencsére ott is készült felvétel. Én röviddel ezután (2003-ban) az Egyesült Királyságba költöztem szerencsét próbálni s ott ragadtam. Azóta zenekarügyileg senkinél semmi.

Felmerült már többször, hogy “Fú, de jó volna csömni egy rijúnijon koncertet!”, de (pláne, hogy én külföldön vagyok) nehéz lenne összeegyeztetni. Molly mondjuk egész jól ráérne, az ő lurkói már nagyok, viszont Tonyinak is, nekem is kisgyermekeink vannak, Kutya meg még egészen friss elsőcsemetés apuka. Persze ki tudja, lehet, hogy egyszer megérik rá az idő vagy az elhatározás, esetleg mindkettő…mi az, hogy mindkettő, te kapitalista?!?



Youtube csatorna Ratio koncertfelvételekkel

RATIO demo és koncertdemo letöltés



6 megjegyzés:

Péter Bátonyi írta...

Hubert egy hülye! Nem is úgy volt!
Üdv: Tonyi

Kolera írta...

Hát akkor írd meg, hogy volt és hozzátesszük azt is.

Adi Hubert írta...

á, ne foglalkozz vele, ez egy bunkó. kirúgtuk volna a zenekarból, de sajnos ő írta a számokat.

Unknown írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Peter Batonyi írta...

:)

Erika Éder írta...

A stílusa semmit nem változott ádámnak, pedig már nagyfiú:-))))))