Kox: Ne is kérdezd! Minden tökéletesen alakul az életünkben hála Istennek! Van egy remek bandám ahol végre jól érzem magam és van egy 20 hónapos egészséges fiam no és persze egy jó állásom! Volt pár húzósabb időszak, de sikeresen túltettük magunkat ezeken. A lényeg, hogy nyugalom van és megértés. Gondolom ez hiányzott régen is, de nem volt hiábavaló az a pár év sem amíg ide eljutottam. Sör, család, Kox n' Roll összehangolható. Ki hitte volna, de így van.
Kolera: Először is menjünk vissza kicsit a múltba, nézzük meg hogyan is kezdődött ez a történet. Akkortájt a The D.I.Y. zenekarban játszottál és ha jól tudom jópár ma is játszott Kox'n'roll dal akkor született. Mesélj valamit az utolsó zűrzavarosabb Do It-os időkről a saját szemszögedből ( a Kizso féle verzió a Shitpump interjúban olvasható) és hogy miért nem sikerült ezeket az ötleteidet ott megvalósítanod?
Kox: Igen pár dal már akkor megvolt ilyen vagy olyan formában. Az
akkori helyzetben szerintem ott dőlt el a dolog amikor Töki összeveszett
Zsoltival és kilépett. Az utána következő időszak (1999-től) basszusgitáros
kereséssel zajlott ami nem volt igazán eredményes. 9 basszeros fordult meg
nálunk. Így nem nagyon lehetett haladni semerre és végül Lacika is kiszállt.
Volt egy Koller Sanyis (dob) és Bokor Andrásos (bassz) felállás is, de a Sanyi
pár hívó szó után átment a Shitpumpba játszani. Én akkor is vidéken laktam és
nem tudtam annyit bulizni a zenekartagokkal, mint ahova végül távozott. Tudod
ha sokat mossák az agyad akkor előbb-utóbb beadod a derekad még ha nem is ezt
gondolod. Pedig futott a szekér akkor. Mindig akkor rakták 'C' vágányra a
zenekart, amikor ment a zenélés és voltak felkéréseink. És az után következő
időben sem változott semmi. Ha jól emlékszem 2005-ben lett megint D.I.Y.
Teljesen új lendülettel és elfelejtve a régi sérelmeket. Így utólag hiba volt
persze, de akkor nem annak tűnt. Ennek az időszaknak köszönhetem, hogy
megismertem egy emberileg nagyon nagy értéket akit Kamarás Dávidnak hívnak. Ő
volt a dobosunk és kevés emberre mondom, hogy érte bármit, de ez vele
kapcsolatban így volt. Sajnos ez a formáció sem élt meg hosszú életet a
basszusgitáros távozása után ugyan trióként folytattuk, de beleállt a földbe az
egész. Utolsó és számomra a végső felállás 2010-ben történt. Csányi Péter
érkezett hozzánk dobolni. Talán nem egész egy évig zenéltünk és koncerteztünk
együtt. Részemről anyagi okokból ért véget ez az egész történet és azért, mert
ismét félreismertem azt akitől mindenki óvott. Így jártam. Dalok a Lacika és a
Töki kiválása után szinte alig születtek. Persze vannak, de az már nem vagy szinte
alig tükrözte a jókedvű „szeretekzenélni” D.I.Y.-t.
Kolera: Úgy tudom, hogy a The D.I.Y. már a
kétezres évek elején feloszlott, de a Kox'n'Roll története csak 2007-ben
kezdődik. Játszottál valahol közben, vagy eleged lett kicsit a zenélésből?
Kox: Játszottam a 2000 évek elején a Bokor András zenekarában.
Imádok zenélni és kellett a zene. Az egy ilyen rockosabb HC-s zenekar volt.
Nagyon sok számot írtunk amiből szintén van a Kox n' Roll számai közt (Fáj,
Védekezz), de amikor lett volna az első koncertünk azt hiszem valamelyik III.
kerületi helyen akkor bezárt egy héttel a buli előtt, mert meghalt egy zenekar
gitárosa ott. Megrázta az áram amikor megfogta a gitárját és a mikrofont. Tehát
ez a történet itt ért véget szinte. Talán a koncert sokat segített volna nekünk.
Velük különben a mai napig nagyon jó kapcsolatot tartok fent. Lehet így is.
Majdnem elfelejtettem, hogy volt egy időszak ezután, hogy feltettem a gitáromat
és az erősítőmet is a hirdetés oldalra, hogy vigyék és kész vége. Csak a
gitáromat vitték volna és én erősítő nélkül nem adtam el. Isten szeret úgy
tűnik.
Kolera: Mesélj valamit arról, hogy hogyan
kezdődött ez a sztori, honnan szedted össze hozzá az embereket, honnan jött a
név és hogy ez szólóprojekt volt három társzenésszel vagy egy zenekar egyenlő
jogú tagokkal?
Kox: Ez az egész abból indult, hogy szeretek zenélni, mint már
ezt szajkózom pár sor óta. Volt egy lehetőség, hogy Szigetszentmiklóson
zenéljek, csak úgy egy garázsban. Az akkori dobosom Deffent Györgyi volt.
Lejártunk zenélni ő ütött valamit és este mentünk haza. Ezek a történetek
általában hétvégén déltől indultak és éjfélig tartottak. Az akkor garázs
bérlője Marosi Csaba volt. A másik olyan ember, aki imád zenélni. Meghallotta a
számokat és beszállt játszani, bár tudni kell, hogy nem ezt a stílust szereti.
Tudod Szigetszentmiklós az alter főleg. Talán két év is volt mire összeállt egy
olyan program, amikor azt tudtuk mondani, hogy mehetünk koncertezni csak nem
volt basszeros. Azért volt két év, mert nem siettünk sehova és tök jól éreztük
magunkat a garázsban. Jött Hörnyéki Zoltán a szomszéd garázsból aki mellesleg
dobos, de nálunk basszeros lett. Így indultunk el. Sajnos volt egy feszült
időszak itt is és trió lettünk. Ekkor jött a sok koncert és ezeket így is
nyomtuk le. Elég jó bulik voltak. 2010-ben lett vége egy időre ennek a dolognak
ilyen formában.
Kolera: Emlékszem 2009-2010-ben a QSS és a
Hisztéria zenekarokkal jártátok az országot, mi maradt meg benned erről a
turnéról?
Kox: Nagyon jó volt! A QSS-t én nem nagyon ismertem, mivel régen
sem hallgattam nagyon punkot. Vagy amire azt mondták régen, hogy punk.
Hisztériát fiatalon nagyon sokat hallgattam. A "Kár az Életért" az egyik kedvenc
albumom volt akkoriban. Egy óriási lehetőség és egyben egy óriási élmény volt,
hogy mehettünk velük. És megismertem Barangót is személyesen, akit addig csak a
rádióban leadott interjúja miatt ismertem. Nem gazdagodtunk meg, mivel
önköltségesek voltak nekünk a bulik, viszont megismertettük az emberekkel a Kox
n' Roll nevet. Persze csak ott ahol voltunk. Nagyon jó volt megint színpadon állni.
Az mindig is hiányzott és ráadásul ezekkel a zenekarokkal nem volt üres
nézőtér. Persze volt, hogy kevesen voltak, de több volt az olyan buli ahol igen
is sokan voltak. Siófokot imádtam! Kár, hogy nincs ott már buli. Nagyon nagy
dolog volt ez akkor nekünk és ezúttal is szeretném megköszönni az élményt és a
bulikat!
Kolera: 2010-ben újra összeálltatok a Do
It-tal, gondolom nagy reményekkel indultatok, aztán mégse lett jó vége. Miért
szálltál ki a bandából?
Kox: Mint írtam ez részemről főleg anyagi és kisebb mértékben
emberi problémák miatt. Nem kaptam meg a beígért benzinpénzemet. Ez így
viccesen hangzik persze, de havonta lenyomni három bulit úgy, hogy én fuvarozom
sörözni az embereket és senki sem száll be a benzinbe az sok volt. Nem volt
plusz 12-18 ezrem rájuk és a barátnőm terhes volt a fiammal. Ugye tudjuk az
orvosok meg eszik a pénzt, főleg ha tudják, hogy mindent megteszel a gyereked
miatt. Volt itt is persze jó buli, de itt már több volt a kapufa vagy öngól.
Született egy új szám, de nem lett kidolgozva, mert addigra vége is lett. Ez
egy gyors tündérmesének induló dolog volt ami a szomorú valóságba érkezett
vissza egy év alatt.
Kolera: Akkor váltsunk át jelen időbe. Úgy
látom büszke vagy arra, hogy egy nagyon ütőképes csapatot sikerült összehoznod.
A három szólógitár és a négy énekes nagy variációs lehetőségeket rejt akár
saját, akár feldolgozás számokat tekintve.
Kox: Én nagyon örülök valóban ezeknek az embereknek akikkel
játszom! Mondjuk régebbi formációkban is örültem mindenkinek. Öt tagú lett a
zenekar, és a három gitár és négy ének sok lehetőséget rejt, de rengeteg munkát is,
mert nem olyan egyszerű azért három gitárt összerakni úgy, hogy jól szóljon egy
számon belül és, hogy ne legyen kása. Ugye sok zenekarnak a trió formáció is
nagy kihívás. Sikerült összehozni egy elég jó honlapot is a zenekarnak majd a
cikk végére tedd ki az elérhetőségét! Öt különböző ember van ebben a csapatban
hála Istennek, így óriási a lehetőségek tárháza. Zombori Csaba a dobosunk és
talán neki a legnehezebb a dolga a sok stílus miatt, bár ez senkit sem érdekel.
Nem teszek szmájlikat ha nem gond. Aki akar az röhög úgy is. Az énekek
megoszlanak és különbözőek is. Maci (Maczkó Tamás) és én nyomjuk a punkosabb
témákat vagy ami a hangunkhoz közelebb áll. Maró (Marosi Csaba) nyomja az
alterosabb dolgokat, de nyom Beatricét is stb. Madó (Madocsai Zoltán) nyomja a
Gunsos' Bonjovis' dolgokat. Kb. ez a felállás ének terén. Ja, és a vokálokban is a
rengeteg lehetőség rejlik ezáltal. Nagyon jók vagyunk az a lényeg! Most álltunk
neki a saját számoknak, mert volt pár koncert és úgy döntöttünk, hogy nem
töketlenkedünk hanem megmutatjuk, hogy igen is képesek vagyunk rövid idő alatt
kiállni egy ütős programmal és ami a legfontosabb úgy, hogy az minőségi legyen
hangzásban.
Kolera: Több, mint két órányi repertoárral
rendelkeztek és teljesen szokatlan módon koncerteken végig is játszátok, én
ilyet még kis országunkban nem láttam, általában letolja mindenki a 30-35
percét és elhúz a színpadról. Honnan az ötlet és hogy bírjátok? És a közönség?
Hány láda sört nyomtok le egy ilyen monstre koncert alkalmával?
Kox: Az egy kényszer volt amit viszont egyáltalán nem is bántunk
meg, mert azt a 39 számot amit megtanultunk 4 hónap alatt igen összekovácsolta
a csapatot. Nem azt mondom, hogy nincsenek viták, de tapasztaltak vagyunk és
azt valljuk, ha gondod van akkor mond el! Nincs olyan amit nem lehet
megbeszélni! Ha anyázol akkor anyázz, csak mond el és ez a receptünk ami
működik. Fontosnak tartom még a toleranciát is amit tapasztalok zenekaron
belül. Koncerten a kondival nincs baj, mert próbákon 5-6-7 órákat zenélünk,
persze szünetekkel. Itt a koncentráció volt a nagy kérdés, de azon a Rocky
Celláros fellépésen ez is sikerült. 2 óra 41 percet játszottunk, de félidőnél
tartottunk egy 20 perces szünetet. Nem találtunk megfelelő zenekart aki jött
volna játszani azért csaptunk bele ebbe a projektbe. A visszajelzések azt
mutatják, hogy a közönségnek is fárasztó így egy koncert. Nekünk viszont jót
tett a sok szám. Dobosunk egyáltalán nem iszik csak üdítőt, de a koncert alatt
és előtt a többiek sem isszák magukat talajra. Ezt meghagyjuk buli utánra, mert
elvégre mi vagyunk a zenekar és nem a közönség.
Kolera: Hogyan döntitek el milyen feldolgozásokat játszotok és hogy ki énekelje? Mi a helyzet a saját dalokkal, csak a régieket nyomjátok vagy íródnak az újak?
Kox: A feldolgozások úgy jöttek, hogy ismert mindenki pár számot
és összeraktuk őket. Megmutogattuk egymásnak aztán már csak az otthon gyakorlás
maradt. Az énekek szinte már a dalokra vannak írva számunkra, mert tudjuk, hogy
kinek milyen hangja és hangszíne van. Könnyű ez a része viszonylag. Nekem is,
mert régen én nyomtam mindent viszont ez egy óriási segítség és a közönségnek
is változatosabb az egész koncert. Koncertenként persze különböző a program.
Arra tendálunk, hogy új saját számok alkossák a gerincet és a feldolgozásokat
pedig a helyhez válogassuk, vagy a helyszínen alakul. Van miből válogatni ugye.
A régi számokat elhagyjuk vagy csak egy minimális részét fogjuk játszani. Ez
ugye sok mindentől függ, főleg attól, hogy milyen tempóban tudjuk írni az
újakat. Szart nem adunk ki a kezünkből. Nem akarunk olyan zenekar lenni aki
több évig ugyanazt játssza. Itt a saját számokra gondolok. És nem akarunk
feldolgozás zenekar sem lenni. Abból van elég. Persze ha házibuli jellegű
buliba hívnak akkor arra is van mód, hogy feldolgozással szórakoztassunk akár 3
órán át. Jobb, mint a számítógép.
Kolera: Mennyit szándékoztok koncertezni és mikor vesztek fel valami demót, mert ez elég fontos manapság.
Kox: A koncertezést nem kötötte ki senki, hogy darabszámban
mennyi legyen. Engem személy szerint nem zavarna az sem ha 1-2 havonta lenne
buli. Viszont havi nyolc bulit sem akarnék csak ha abból élnénk, de mindenkinek van
civil munkája. A lényeg, hogy mínuszba nem szeretnénk kerülni. Tehát nem
megyünk pl. Sopronba játszani 4 üveg sörért. Idén tervezünk egy demót vagy
'elsőalbumot' felvenni. Nem hiszem, hogy kiadjuk, mivel nem látjuk értelmét, de
a honlapunkról mindenféleképpen letölthetővé tesszük ingyenesen. Aztán a többi
utána alakul. Nem tervezünk több évre előre.
Kolera: A 36 óra pogón volt az első koncertetek de már akkor olyan összeszedett produkciót nyújtottatok, hogy még a falnál ülő tarajos punk is elismerését fejezte ki. Kár, hogy az időpont nem volt valami kedvező. Szerinted is jól sikerült buli volt?
Kox: Igen! A reggel 10-es kezdés valóban nem volt ideális, de mi
is azt hallottuk, hogy elég jól sikerült és hangzásilag is ott voltunk a top
2-ben. Tudod profiknak mondom a csapatomat és ezt ott azt hiszem bizonyították
is a srácok. Sajnos februárban nem volt nagy a repertoárunk, de azt a 42 percet
becsülettel letoltuk és fel is készültünk. Dobosunknak ez volt élete első
koncertje és kicsit kaksizott, de látta utána, hogy van kikre támaszkodni
koncert közben. Neki nem volt koncert rutinja. Maró már több zenekarban,
formációban játszott. Vágatlan Verzió volt az alter bandájának a neve amivel
sokat koncertezett és évente hívják május elsejei bulikba is játszani. Macinak
is sok a koncert rutinja. Ő, mint beszélő ember is nagyon jól feltalálja magát
színpadon. Madónak sem volt koncertje. Neki a Rocky-s bulink volt az első
amikor énekelt és a Borgödrös buli volt az első ahol gitározott. Nekem volt pár
koncertem régről ugye, de sokat tanultam a beszélő, kontaktot teremtő ember
szerepéből is. Nagyon profi így együtt az egész mondtam.... Óriási dolog, hogy
ki tudjuk segíteni egymást koncerten számon belül ha gond van úgy, hogy csak
egy mosoly látszik rajtunk az is úgy, hogy kifele ne tűnjön fel.
Kolera: Miket terveztek az elkövetkező
időkre?
Kox: Saját számok, demó, koncertek, jókedv, sör. Ha valaki hívni akar buliba minket akkor a kontaktunk a
honlapon van!
(campos)
(campos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése